Puskás Sándor
| Puskás Sándor | |
| Született | 1928. június 18. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2020. május 31. (91 évesen) |
| Állampolgársága | román |
| Házastársa | Pongrácz Antónia |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Puskás Sándor (Kolozsvár, 1928. június 18. – 2020. május 31.)[1][2] erdélyi magyar szobrászművész. Névváltozat: Kolozsvári Puskás Sándor.[3]
Életútja
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait szülővárosa Piarista Főgimnáziumában kezdte és a Református Kollégiumban végezte (1947), ugyanitt a Magyar Művészeti Intézet hallgatója volt, majd annak felszámolása után a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát szobrászati szakon (1953). Szabadfoglalkozású művész. Érdeklődési területe a néprajz, kerámia, ötvösművészet. A Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja volt. 1957-ben megkapta a moszkvai Világifjúsági Találkozó díját, 1968-ban a román Kulturális Érdemrenddel tüntették ki. Műterme Marosvásárhelyen volt.
Munkássága
[szerkesztés]Népi, irodalmi és történelmi ihletettségű térszobrai közül kiemelkedik Delly Ferenc és Tyukodi Antal síremléke a Házsongárdi temetőben, a Leány kannával a kolozsvári Botanikus Kertben, a Fiatalok Mamaia fürdőtelepen, a marosvásárhelyi Tavasz, Csíkszeredában a gyermekkórház előtt a Gyermekét védő anya, a Csángó asszony Brassó megyében Magurán. Márványba örökítette Bartók Bélát, terrakotta Bethlen Gábor-szobra a szárhegyi művésztelepre, a Petőfi és Arany találkozása a nagyszalontai Arany János Múzeumba került. Horváth István-síremléke (bronz és kő, 1984) a magyarózdi temetőben van. Megyei és országos kiállításokon szerepel szobraival, kiállított Velencében, Varsóban, Moszkvában, Kairóban, Szófiában, Damaszkuszban, Párizsban; 1996-ban részt vett az erdélyi művészek budapesti kiállításán.
1972-ben a Román Televízió magyar adásához fehér-fekete, 1978-ban a Sahia filmstúdióban színes portréfilmet készítettek róla és munkáiról.
Díszlettervezéssel is kísérletezett, Asztalos István A fekete macska című darabját egy Harag György-bemutató alkalmából dekorálta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gyászjelentés, Népújság, 2020. június 1.
- ↑ Péter Beáta: Néhai köztéri szobrok története: „Tosca Mari” nyomában, 2022. január 21. liget.ro
- ↑ Nagy Miklós Kund: Kilenc évtized emlékszilánkjai. Beszélgetés a 90 éves Kolozsvári Puskás Sándor szobrászművésszel, Népújság, 2018. június 16. Online hozzáférés Archiválva 2018. június 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}